Fellegzik az idő

Fellegzik az idő,
Eső akar lenni.
Keres a vármegye,
Vasra akar verni.

Kerüld el hát pajtás
A vármegye kezét,
Hogy meg ne kóstold
A keserű kenyerét.

Tizenhárman ülnek
A nagy asztal mellett,
Ül köztük egy dáma,
Diktálja nevemet.

Hej, te híres dáma,
Ne diktáld nevemet,
Tudja a vármegye
Hogy hívnak engemet.

Tizenhárman ülnek
A nagy asztal mellett,
Mind a tizenhárom
Énrólam beszélget.

Az egyik azt mondja,
Fel kék akasztani!
A másik azt mondja,
Kár vóna bántani.

Kár vóna szegénynek
Akasztófán csüngni,
Fekete két szemét
Hollónak kiásni.

Röpülj madár, röpülj,
Biharon keresztül,
Szállj el a rózsámhoz,
Maga van egyedül.

Ha kérdi, hol vagyok,
Mondd meg, hogy rab vagyok,
Hatvan fontos vasat
Már el is koptatok.

Világító belim
Kígyók, békák szeme,
Beszélgetőtársam
A láncom csörgése.

Szegény legény vagyok,
Nem adom meg magam,
Kezemen, lábamon
Csörgetem a vasam.

Szegény legény vagyok,
Nem vagyok gavallér,
Eszi a nyakamat
A zsíros inggallér.