Fehér László balladája

Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt.
Hatot fogott suhogóra,
Suhogóját kibocsájtja.

Suhogóját kibocsájtja,
Egész falu csodájára.
Állj meg betyár, add meg magad,
Vagy azt mondd meg mi a neved!

Az én lovam kesely lábú,
Az én húgom Fehér Anna.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem azt a csalfa húgodat.

Tegyél vasat a kutyára,
Jobb kezire, bal lábára.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja be van fogva.

Fehér Anna nem nyugodott,
Elszaladt a vasajtóra,
Bátyám, bátyám Fehér László,
Ki itten mostan a bíró?

Itt a bíró Horvát Lajkó,
Az akasztófára való.
Fehér Anna nem nyugodott,
Elszaladt a bíró úrhoz.

Bíró, bíró, Horvát Lajkó,
Te akasztófára való.
Adok két véka aranyat,
Szabadítsd ki a bátyámat!

Nem kell nékem az aranyad,
Csak egy éjjeli hálásod.
Fehér Anna nem nyugodott
Elszaladt a vasajtóra.

Bátyám, bátyám, Fehér László,
Mit mondott nekem a bíró.
Háljak vele egy éjszaka,
Bátyám, kiszabadulsz még ma.

Húgom, húgom, Fehér Anna,
Ne hálj vele egy éjszaka!
Szüzességedet elveszi,
A bátyádnak fejit veszi.

Fehér Anna nem nyugodott,
Elszaladt a bíró úrhoz.
Véle is hált egy éjszaka,
Az aranyos nyoszolyába.

Bíró, bíró, Horvát Lajkó,
Mi zörömböl az udvaron?
Kocsisom lovát itatja,
Annak zörög zabolája.

Fehér Anna nem nyugodott,
Elszaladt a vasajtóra.
Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aluszol -e vagy nyugoszol?

Kiszóltak a többi rabok,
Ne itt keresd a bátyádat!
Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Akasztófa tetejébe.

Bíró, bíró Horvát Lajkó,
Te akasztófára való.
Szüzességemet elvetted,
A bátyámnak fejit vetted.

Bíró, bíró Horvát Lajkó,
Te akasztófára való.
Páros kés járja szívedet
Kutya, megcsaltál engemet.

Törölköződ lángot hányjon,
Mosdóvized vérré váljon!
Bíró, bíró Horvát Lajkó,
Te akasztófára való.