Addig éli lány világát, míg szél fújja pántlikáját.
- Előadásmód
- ének
- Etnikum
- magyar
- Település
- Magyarpalatka (Pălatca)
- Vármegye
- Kolozs
- Tájegység
- Belső-Mezőség (Mezőség)
- Nagytáj
- Erdély
- A felvétel ideje
- 1963.
- Hossz
- 1:49
- Feldolgozottság
- adatközlő által előadott
Szöveg
1. Addig éli lány világát, míg szél fújja pántlikáját.
A pántlika könnyű gúnya, mer azt a szél könnyen fújja.
Dea fükötő nehéz gúnya, mer azt mindég a bú nyomja,
Lalalalaj lalala lalajla.
2. Fekete pántlikám fújdogálja a szél.
Köszönöm, édesem, hogy eddig szerettél.
Nem én vagyok első, akivel így tettél.
Verjen meg az Isten, hamar megvetettél!
3. A bazsarózsának lehajlott a szára,
Hej, én is hajlottam a rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül!
Mit ér a szerelem igaz hüség nélkül!
4. istenem, nagy dolog, ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten össze nem vezeti!
De még nagyobb dolog, ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony összeköszörüli.
A pántlika könnyű gúnya, mer azt a szél könnyen fújja.
Dea fükötő nehéz gúnya, mer azt mindég a bú nyomja,
Lalalalaj lalala lalajla.
2. Fekete pántlikám fújdogálja a szél.
Köszönöm, édesem, hogy eddig szerettél.
Nem én vagyok első, akivel így tettél.
Verjen meg az Isten, hamar megvetettél!
3. A bazsarózsának lehajlott a szára,
Hej, én is hajlottam a rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül!
Mit ér a szerelem igaz hüség nélkül!
4. istenem, nagy dolog, ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten össze nem vezeti!
De még nagyobb dolog, ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony összeköszörüli.