Szerba itt, csere ott

Átalmentem a Dunán,
Kétkerekű kotyigán.
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszulykavirág.

Hátul vittem a rózsám,
Aranyszőrű paripán.
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszulykavirág.

Túl a vizen egy malom,
S ott kaszál ez angyalom,
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszulykavirág.

Menten szálán kettő-három,
S immár nyáron ki lesz párom?
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszulykavirág.

Talán talál valaki,
Egy szép legény, pataki.
Levelibe háj, levelibe háj,
Fejér fuszulykavirág.

Erdő, erdő, mit vétettem,
Erdő, erdő, mit vétettem,
Erdő, erdő, mit vétettem,
Mikor rajtad által mentem!

Én egyebet nem vétettem,
Csak rajtad keresztül mentem,
Árnyékodba lefeküdtem,
Ott egy cseppet szenderedtem.

Mikor szememet felvettem,
Mikor szememet felvettem,
Mikor szememet felvettem,
Három zsandár állt mellettem.

Tán értem jöttek ez urak,
Tán értem jöttek ez urak?
Érted jöttünk, el is viszünk,
Tömlöc fenekébe teszünk.

Arra kérem az urakat,
Arra kérem az urakat,
Arra kérem az urakat,
Engedjenek bár egy napot.

Ha nem egyet, bár egy felet,
Ha nem egyet, bár egy felet,
Öleljen meg, aki szeret,
Öleljen meg, aki szeret.