Csáváson a magyaroké

El akar a priccses nadrág szakadni
Nem akar a régi babám szeretni,
Ha nem akar, sejehaj, mért küldi a levelet,
Mért búsítja az én árva szívemet.

Vásárhelyi börtönajtó de sárga,
Oda vagyok három évre bezárva.
Ha még egyszer sejehaj, szabad madár lehetnék,
Megfogadnám senkinek se ártanék.

El akar a selyemnadrág szakadni, de szakadni,
Nem akar a régi babám szeretni
Ha nem akar sejehaj, mért küldi a levelet,
Mért búsítja az én árva szívemet, de szívemet.

Úgy fáj az én árva szívem, úgy dobog,
Felejteni a babámat nem tudom,
Meg kell kérjem a csillagos nagy eget,
Felejteni tanítson meg engemet.

Én is voltam valamikor valaki,
Én is tudtam két szeretőt tartani.
Most vagyok a piros rózsa hervadt levele,
Elhervasztott a régi babám szerelme.

Szeress babám, csak nézd meg kit,
Szeress babám, csak nézd meg kit,
Mert a szerelem megvakít,
Mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
Engemet is megvakított,
Örökre gyászba borított,
Örökre gyászba borított.

Kihajtom a Virág ökröm a rétre,
A harmatot leveretem előle,
Nem hallom a Virág ökröm harangját,
Az én rózsám mással éli világát.

Mással éli, másnak ül az ölébe,
Más kacsintgat a két csalfa szemébe,
Mással éli, másnak kacag a szája,
Csak azt mondja nem vagyok a babája.