Jer bé ja temetőkertbe jírd fel a sirom kövire
- Előadásmód
- ének
- Etnikum
- magyar
- Település
- Szék (Sic)
- Vármegye
- Szolnok-Doboka
- Tájegység
- Észak-Mezőség (Mezőség)
- Nagytáj
- Erdély
- Gyűjtő
- Lajtha László
- A felvétel ideje
- 1941.
- Hossz
- 1:17
- Feldolgozottság
- adatközlő által előadott
Szöveg
1. Jer bé ja temetőkertbe jírd fel a sirom kövire,
A világon, a föld szinén olyan árva nincsen, mint én.
Arva vagyok apa nélkül, de még árvább anya nélkül.
Kérem az nagy Istenemet, hogy el ne hagyjon ingemet.
2. Eljön még az én napom is, ha most bús homályban van is.
Aj, Istenem, vigasztalj meg, ne hagyd, a búmba haljak meg!
A búm nem fogy el már soha, mer én meg vagyok átkozva
Vagy apámtul vagy anyámtul, vagy az idegen szájaktul.
A világon, a föld szinén olyan árva nincsen, mint én.
Arva vagyok apa nélkül, de még árvább anya nélkül.
Kérem az nagy Istenemet, hogy el ne hagyjon ingemet.
2. Eljön még az én napom is, ha most bús homályban van is.
Aj, Istenem, vigasztalj meg, ne hagyd, a búmba haljak meg!
A búm nem fogy el már soha, mer én meg vagyok átkozva
Vagy apámtul vagy anyámtul, vagy az idegen szájaktul.