Dudás uram (Felvidéki dudanóták)

Dudás uram, dudáljon kend, Hosszú nótát ne húzzon kend.
Gyengék vagyunk, kifáradunk, Talán ugyan meg is halunk.

Aki dudás akar lenni, Pokolra köll annak menni,
Ott köll annak dudálgatni, Míg az ördög el nem viszi.

Bábi, Bábi, Tami Bábi, Elment kukoricát lopni.
Megfogták a Tami Bábit, Lehúzták a harisnyáit.

Bábi, Bábi, mi csinátá, Talán kukoricát loptá.
Úgy kő néki, minek lopott, Mér nem inkább imádkozott.

Duda, duda, büdös duda, Az is büdös, aki fújja.
Jaj, de nehéz megtanúni, Hogyan köll a dudát fújni.

Aki dudás akar lenni, Pokolra köll annak mennyi.
Ott is csak azt fújja, fújja, Hogy ő az ördögök ura.

Régen volt, soká lesz, Még olyan rózsám lesz,
Kinek fejvánkusa Fejér szalagú lesz.

Olyan az én rózsám A legények között,
Mint a piros rózsa A virágok között.

Olyan vagy te rózsám, Mint az engedelem,
Két piros orcádon Virul a szerelem.

Gyerünk ki a nádos mellé, Fekügyünk le egymás mellé.
Ucsa, biza, de jól esne, Ha valaki meg nem lesne.

Péterkére mentem vóna, Elejbem állt egy nagy góla.
Ha ja botom nem lett vóna, Talán meg is evett vóna.

Ádám, Éva szentek vótak, Mégis eleget fucsótak.
Hát a szegény parasztember, Hogy ne fucsóna jaz ember.