Szerelemorvosság

Magos kősziklának oldalából nyílik a szerelemorvosság,
Ki az én szívemet, gyönge termetemet mindenkor megújítja.
Aki a szerelmet soha nem próbálta, csak álomnak alítja.

Óh gyönyörűséges, mindeneknél kedvesb, hervadhatatlan rózsa,
Kinek árnyékában, gyönge hajlékában én fejem nyugszik vala.
De tőlem távozék, hirtelen elmúlék életemnek istápja.

Valameddig élek, mindaddig óhajtlak én szerelmem tégedet,
Noha, most elhagylak, de szívembe írtam a te ékes nevedet,
Nagy homályban szívem, siralomban lelkem, míg nem látlak tégedet.

Verje meg az Isten, ki miatt lett nékem tetőled elválásom,
Az magos mennyégből, soha az Istentől áldás reá ne szálljon!
De tégedet szívem, hozzám hűségedben, sok ideig megtartson!