Wathay Ferenc (1568-1609 k.): XXIV. Ének (részlet)
- Etnikum
- magyar
- A felvétel helye
- L. V. Hangstúdió, Budapest
- A felvétel ideje
- 2008. február
- Feldolgozottság
- kicsit feldolgozott
Szöveg
Áldott Magyar nemzet kevés maradékja,
Régen Európának ki valál csillagja,
Avagy ez világnak tüköre, s zászlaja,
Az jó tisztességes hírnek kívánója.
Szolgálatom néked örökké ajánlom,
Ne bánd néhány versöm, hogy tenéked mondom,
Édös nemzetségöm, mert romlásod szánom,,
Siratom, szerencséd, hogy semmit nem látom.
Régi hatalmadat mert hogyha gondolom,
Viszont nagy romlásod eszemben forgatom,
Múlt száz esztendő közt karidtól irtózom,
S jövendőtül kétször inkább iszonyozom.
De édös nemzetség, kérlek, fogadd szómat,
Ne nézd az én gyarló tudatlanságomat,
Hanem tanácsomban jó igazságomat,
S bizonnyal megláthadd jövendő hasznodat!
Régen Európának ki valál csillagja,
Avagy ez világnak tüköre, s zászlaja,
Az jó tisztességes hírnek kívánója.
Szolgálatom néked örökké ajánlom,
Ne bánd néhány versöm, hogy tenéked mondom,
Édös nemzetségöm, mert romlásod szánom,,
Siratom, szerencséd, hogy semmit nem látom.
Régi hatalmadat mert hogyha gondolom,
Viszont nagy romlásod eszemben forgatom,
Múlt száz esztendő közt karidtól irtózom,
S jövendőtül kétször inkább iszonyozom.
De édös nemzetség, kérlek, fogadd szómat,
Ne nézd az én gyarló tudatlanságomat,
Hanem tanácsomban jó igazságomat,
S bizonnyal megláthadd jövendő hasznodat!
Leírás
Wathay Ferenc, egykori fehérvári alkapitány, konstantinápolyi rabsága alatt írta meg énekeskönyvét. A fenti ének a magyar nemzetségnek nyomorult állapotáról 1604-ben született. Dallama a 16. században egyházi népénekként volt használatos.