Kiöntött a Kis-Küküllő a rétre (Küküllőpócsfalvi csárdások)

Kiöntött a Kis-Küküllő a rétre,
Valamennyi barna kislányt elvitte.
Halássza ki mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki a másét.

Jaj, de bajos a szerelmet titkolni,
Tövis közül az ibolyát kiszedni.
Kiszedném, de megszúrja a kezemet,
Kit szerettem, az az enyém nem lehet.

Édesanyám, ha meguntál tartani,
Vigyél engem a vásárba eladni,
Adjál oda a legelső kérőmnek,
Ha nem adtál a régi szeretőmnek.

Mind azt mondják, nincsen búja,
Ki az énekeket fújja
Áj-já-já...
Pedig annak vagyon búja,
Ki azt bánatjából fújja,
Áj-já-já...

Sír a szemem, kacag a szám,
Sír a szemem, kacag a szám,
Áj-já-já...
Most fáj a szívem igazán,
Most fáj a szívem igazán,
Áj-já-já...

Bánat, bánat keserűség,
Bánat, bánat keserűség,
Áj-já-já...
Még a testvér is ellenség,
Még a testvér is ellenség,
Áj-já-já...

Hát idegen hogyne volna,
Hát idegen hogyne volna,
Áj-já-já...
Mikor a testvér sincs jóba,
Mikor a testvér sincs jóba,
Áj-já-já...

Kis pej lovam megérdemli a zabot,
Kis pej lovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot.
Harmadszor is megkerülhette volna,
Ha a babám igaz szívű lett volna.

Kék szivárvány koszorúzza az eget,
Kék szivárvány koszorúzza az eget,
Nem engedik, babám, hogy szeresselek,
Nem engedik, babám, hogy szeresselek.
Vagy engedik, vagy örökre eltiltják,
Vagy a síromat előre megássák.

Megásatom síromat én előre,
Megásatom síromat én előre,
Előbb engem temessenek belőle,
Előbb engem temessenek belőle.
Előbb engem, azután a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának!