Ugrás a tartalomhoz

A kicsi mókus

Vas János Panyiga, Dabasi Péter, Nemes István Egon, Zsigmondi Ágnes, Kamondy Ágnes, Lantos Iván, Forgách András

A felvétel helye
A38 hajó – Pozsonyi úti lakás-stúdió
A felvétel ideje
2009. 08. 21.
Feldolgozottság
nagyon feldolgozott

Szöveg

Ó mondd meg hova mentek? Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Az erdőbe tartunk, szól Vörösorrú János,
Az erdőbe tartunk, Vörösorrú szól így.

Mit fogtok csinálni? Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Kicsi mókusra vadászunk, szól Vörösorrú János,
Kicsi mókusra vadászunk, Vörösorrú szól így.

Hogy fogtok rá lőni? Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Nagy nyilak vannak nálunk, szól Vörösorrú János,
Nagy nyilak vannak nálunk, Vörösorrú szól így.

És mit tesztek véle? Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Baltákkal megnyúzzuk, szól Vörösorrú János,
Baltákkal megnyúzzuk, Vörösorrú szól így.

Mit csináltok a hússal? Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Nagy üstökbe hányjuk, szól Vörösorrú János,
Nagy üstökben főzzük, Vörösorrú szól így.

Ki fog enni belőle: Szól Moulderhez Milder,
Nem mondjuk meg néked, feleli a Kovács;
Megkapják a szegények, szól Vörösorrú János,
Jóllaknak a szegények, Vörösorrú szól így.

Leírás

Középkori angol népdal
Magyar szöveg: Vas János Panyiga

A történelem első ránk maradt forradalmi dalaként számontartott The Cutty Wren a hagyomány szerint az 1381-es angliai Wat Tyler-féle parasztfelkelés idején született. Az énekelhetőség kényszeréből adódóan az eredeti "kurta ökörszem"-ből a fordítás során kicsi mókus lett.
"...A szimbolikusan fölnagyított vadászzsákmány és közös mágikus elfogyasztása még totemisztikus rítusból eredhetett; de a középkori parasztfölkelésben a nagy ökörszem – a folklór szimbolikájában: kényúr – már a feudális földtulajdon szimbólumává vált, amelynek fölosztása a parasztmozgalmak egyik célkitűzése volt. A szimbólum titokban továbbadott jelszóvá lett: a kurta ökörszemet el kell ejteni, föl kell vágni, meg kell főzni, végül a felosztott zsákmányt egy szálig a szegényeknek kell adni." (Maróthy János: Zene és polgár, zene és proletár, Ak. Kiad., Bp. 1966.)