Magyarszovát – Magyar tánc

Száradj el bokor hegytetőn,
Száradj el kedves szeretőm!
Úgy száradj el, mint a nádszál,
Mint a lekaszált szénaszál!
Verd meg Isten azt a vermet,
Ahol az én rózsám termett.
Ne teremjen más egyebet,
Csak a sok keserűséget!

Én is vo’tam mikor vo’tam,
Virágok közt virág vo’tam,
De rossz kertészre jutottam,
Keze alatt elhervadtam.
Én is vo’tam valaha,
Szépasszonynak kocsisa,
De megrúgott a lova,
Hogy egye meg a kutya!

/: Tudod babám, mit fogadtál, :/
/: Mikor kertemben sétáltál. :/
/: Rózsát kértem, szegfűt adtál, :/
Jaj de hamis lelkű voltál!
Álálá…

/: Mond meg rózsám az anyádnak, :/
/: Ne átkozzon fűnek fának! :/
/: Mert az átok helyet keres, :/
Azt fogja meg kit érdemes.
Álálá…

/: Szerettelek, nem kellesz már, :/
/: Tiltott anyád, ne tiltson már, :/
/: Mondd anyádnak, hogy ne tiltson, :/
Nem szeretlek, nincs mér’ szidjon!
Álálá…

Szeress egyet, s legyen szép,
Ha szenvedsz is, legyen mér’!
Álálá…

Nincs édesebb, mint a méz,
Ki mit szeret, arra néz.
Álálá…

Lám én szőkét szeretek,
Ha ránézek, nevetek.
Álálá…

Se nem kicsi, se nem nagy,
Éppen hozzám való vagy.
Álálá…