Szívrablás

Hülye voltál – mondom magamnak majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály

Pont az az egy, az az egyetlen darabja az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
Szíve egy dobozba bársony közé raktam
Kopognak, az ajtóban áll. – Én meg örülök, hogy itt vagy!

Gyere be, mit hoztál ide el csaknem hiánytalan
Mindenem itt van, csak a szív kéne ami még nálad van
Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad!
Szólok mérgesen. Becsapom az ajtót – felőlem meghalhat

Aztán megbánom. – Tessék a sajátom, nesze az itt van.
Dobogjon az benned, szolgálja életed amíg van
Hülye voltál – mondom magamnak majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már.

Szerelemre nincs gyógyszer
Ha adnak is ne hidd el, hogy az a jó.
Ha beveszed még rosszabb,
Az ablakban állsz mindennap, hogy jön-e ő.

Becsukhatod a szemed
De attól még, becsukhatod a szemed.

Szerelemre nincs gyógyszer,
Addig tart míg el nem nyel a temető.
Vagy elmúlik magától,
Vagy a halál lesz akkor a múlató.

Becsukhatod a szemed
De attól még, becsukhatod a szemed.