Van erszényem!

Azt hallottam, hogy a Tisza béfagyott,
Azt es igen, hogy a rózsám elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon es el örökre!
Nem szököm én a Marosba érette.

Hótul fehér az alfődi hegytető,
Ritka most az igaz szívű szerető.
Találtam én szeretőre, de oly egyre,
Oly egy álnok csalfa hitegetőre!

Csiripel a nyári fecske, szépen szól,
Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.
Ne haragudj, gyenge rózsám, sokáig,
Mert nem hagylak koporsóm bézártáig.

Törött ágról messze reppen a madár,
Régi rózsám, be igazán megcsaltál!
Ha elmész es, mindenütt azt kévánom,
Hogy az út előtted rózsájé váljon!
Még az út es édes almát teremjen,
A te szüved engem el ne feledjen!

Nincsen pénzem, van erszényem, jó bort ihatnám,
Nincsen lovam, van kantárom, lovagolhatnám!
Vagyon ekém, nincsen fődem, ó be szánthatnám,
Vagyon erőm, nincs szeretőm, házasodhatnám!
Jajjaj...

Ha nálunk jő guzsalyasba, csendesen járjon,
A mü titkos záros ajtónk meg ne roppanjon!
Édesanyám olyan betyár, ebren aluvó,
A mü titkos beszédünket meghallgattató!
Jajjaj...

Titkos beszéd nem esik meg szerelem nélkül,
A szerelem nem esik meg páros csók nélkül.
Adsza kezed jobb kezembe, forduljunk egyet,
Menjünk ki a gyümölcsösbe, ott szedjünk meggyet!
Hajjaj...

Virágos kenderem
Elázott a tóba,
Ha nem szeretsz babám,
Ne járj a fonóba!

Elejted orsódot,
Nem lesz, ki feladja,
Bánatos szüvedet,
Ki megvigasztalja.

Bánjad, asszony, bánjad,
Hogy lányodhoz járok!
Mennél jobban bánod,
Annál jobban járok.

Nappal véle járok,
Éjjel véle hálok,
Derekaljas ágyba
Kicsi bubát csinálok.