Nemzeti szín rózsa

Igyál, igyál, adj nekem es,
Szonnyan ne haljak meg én es!
Szerusz, szerusz, te jó barát,
Ki-ki tudja maga baját, csuhajja!

Én es tudom a magamét,
Más es tudja a magáét.
Én es tudom az enyimet,
El es igazgatom őket, csuhajja!

Haja, haja, meg ne hallja:
Szeretőmnek kondor haja.
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta!
Bár olyan kondor ne vóna,
Hogy a szem ne fogna rajta, csuhajja!

Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Csak az Isten rozsot adjon!
Annak egy csepp levet adjon!
Megigyuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit, csuhajja!

Fakó lovam térdig áll a sárba,
A gazdája mulat a csárdába.
Mulass, gazdám, mulass utoljára,
Holnap visznek idegen országba!

Búja lehet annak a kis madárnak,
Akit ősszel kalickába zárnak,
Há annak a gyergyai legénnek,
Akit ősszel katonának visznek!

A diófa vereset virágzik,
Édes rózsám ölembe jácódik.
Jácódj, babám, úgyse jáccol sokáig,
Októbernek legelső napjáig!

Kalapomba nemzeti szín rózsa,
Hazajövök nyóc esztendő múlva,
Hazajövök, legénnek maradok,
Azt veszek el, akit én akarok.

Gyerünk, pajtás, vígan hazafelé,
A váradi nagy kaszárnya felé!
1890-esek ágya,
Üresen marad az nemsokára!