Görögdinnye

Esik az eső,
szakad.
Iszik a dinnye,
dagad,
olyan nagy lesz a
dinnye,
felér az égig
szinte!
Hogy nem igaz egészben?
Azért úgy felerészben.

Sima gömb, sötétzöld
márvány,
túlnőtt a levelek
árnyán,
nap süti míg
megérik,
elkel majd, kérve
kérik.
Magja már fekete,
fényes,
húsa már ikrás,
édes!

Hozzák a jó
lovacskák,
a mi utcánkba
behozzák,
nehéz az istenadta,
szekér, ne törj le alatta!

Ha én tündér
lehetnék,
amit szeretnék,
tehetnék:
piros dinnyében laknék,
jobb lakást hol
kaphatnék?
Kis késsel benne ülnék,
egész nap szeletelnék,
örökké
enném-innám,
én soha
meg nem unnám.