Így hozta az idő – Melegföldvári rikoltozás

Kék ibolya, ha leszakítanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Mit, hogy mondjak, kedves babám, ha így hozta az idő,
Ritka most az igazszívű szerető.

Verje meg az Isten a te anyádat,
Mért csinált, hogy bolonduljak utánad?
Zúgjál erdő, ejahaj, csengő mező, falevél,
Szeresd, babám, akit eddig szerettél!

Kék ibolyát tettem é na pohárba,
Ez a legény válogat a leányba­.
Én is voltam szeretője valaha, valaha,
Törje ki a valóságos nyavalya!
Én is voltam szeretője valaha, de valaha,
Törje ki a valóságos nyavalya!

Mit gondoltál, te szigorú,
Hogy érted vagyok szomorú!
Forró vizet nem iszok,
Érted nem szomorkodok!

Mit gondoltál, te csipás,
Hogy engem nem szeret más!
Szeret negem még más is,
Náladnál szebb virág is!
I- ha- hateha!

A földvári csorgóvíz
Olyan édes, mint a míz.
Én is ittam belőle,
Szerelmes lettem tőle.
I- ha- hateha!