Patak vize

Kertem alját patak vize kimossa,
A szívemet nehéz bánat szorítsa.
A szívemet addig öli a bánat,
Amíg párja nem leszek a babámnak.

Zúg az erdő, kergeti a felhőket,
Nem engedik, babám, hogy szeresselek.
Nem engedik, nem hagyják az irigyek,
Nem engedik, hogy még reád se nézzek.

Kiskoromba­ árvaságra jutottam,
Életembe­ de sokat szomorkodtam.
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
Azt is tudom, hogy kell szívből szeretni.

Lyukas a kalapom teteje,
Kilátszik a hajam belőle.
Szégyellem magamat legény létemre,
Hogy lyukas a kalapom teteje.

Lyukas az istállóm teteje,
Kilopták a lovam belőle.
Kilopták a lovam, hej, de a fakót,
Nem az a szeretőm, aki volt.

Elvágtam az ujjam, de nem fáj,
Fügefa levelet tettem rá.
Fügefa levele éjjel harmatos,
Alacsony a babám, de csinos.

Kinek nincsen szeretője, kakukkmadár,
Menjen ki a zöld erdőbe, kakukkmadár!
Írja fel a falevélre, kakukkmadár,
Hogy neki nincs szeretője, kakukkmadár.

Én is voltam az erdőben, kakukkmadár
Felírtam egy falevélre, kakukkmadár
Nekem se nincs szeretőm, kakukkmadár,
Csak egy fehér zsebkendőm, kakukkmadár.
A négy sarkát csókolom, kakukkmadár,
Szívemet vígasztalom, kakukkmadár.