Fejér László lovat lopott

1. Fejér László lovat lopott
A Fekete-halom alól.
Mmdën nyerëg-szërszámostól,
Kötőfékkel, kantárostól.

2. Utánnamënt a vármëgye,
Őtet fogni hogy mëglássa.
Fogjátok mëg a huncutot,
Az akasztófáravalót!

3. Vigyétëk le ja tömlöcbe,
Annak ës a mélységibe!
Mëgtudta jezt Fejér Anna,
Hogy a bátyja fogva vóna.

4. Hadnagy uram, hadnagy uram!
Miért jöttél, édës hugom?
A bátyámért, hadnagy uram.
Kivátom én, azt fogadtam.

5. Bátyádat én kiadatom,
Ha az enyim lész, galambom.
Nem szólt erre Fejér Anna,
Csak elmënt a folyosóra,

6. Folyosóról a rostélyra,
Hogy akadna ja bátyjára.
Bátyám, én kivátlak tégëd,
Hadnagy uré lëszëk érted.

7. Ne légy azé a huncuté,
Az akasztanivalójé!
Nem szólt erre Fejér Anna,
Csak elmënt a folyosóra,

8. Folyosóról palotába,
És lefeküdt a divánra.
Anna, Anna, Fejér Anna,
Kipirosult szép Diánna,

9. Aluszol-ë, Fejér Anna,
Kipirosult piross alma?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánc-zörgést hallom.

10. A bérësëk fáért jártak,
Azok nagy lármával vannak.
Aluszol-ë, Fejér Anna,
Kinyílt bimbó, arangyalma?

11. Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a puskalövést hallom.
Csak aludjál, csak nyugudjál!
A bátyádnak vége van már.

12. Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
Mosdóvized vérré váljon,
És a kendőd langot hányjon!

13. Törülköződ langot hányjon,
Mindënëd hamuvá váljon!
Kíméletët ne találjon!
S tégëd Isten mëg ne áldjon!