Fúdd el jó szél, fúdd el. A katonák által elrabolt lány

3. FÚDD EL JÓ SZÉL, FÚDD EL

Fúdd el jó szél fúdd el, búmat bánatimat!
Hosszú útnak porát, s az én szívem búját!

Anyám, édesanyám, Rejtsen el ingemet,
Jönnek a törökök, rabolnak el ingem!

Felütték a zászlót, kapum félfájára,
Megverék a dobot, szívem bánatára.

Fiam, édes lányom, hová rejtselek el?
Menj bé a kamrába, bújj bé egy ládába!

Akkor, arra szóra reá reohanának,
Htvenhét katon, egész kompánia.

Öreg édesanyám, hol van a leányod?
Öreg édesanyám, hol van a leányod?

Nem tudom,nem tudom, három esztendeje,
Három esztendeje, nincsen leányom.

Add elé már nékünk, mert megölünk téged,
Add elé, add elé, mert megölünk téged!

Azt lánya meghallta, kesevesen síra,
Keservesen síra, z­anyjának bánatját.

Anyám, édesaynám, ne tudsz te megváltni,
Nem tudsz te megváltni, soha nem éngemet.

Ruháim, ruháiom, szép rostos rzháim,
Mikor fejem veszik, földre lehulljatok!

Földre lehulljatik, s éngem sirassatok,
Földre lehulljatik, éngem sirassatok!

Felülről lefelé folydogál egy patak.
Sírva keres énegm, sírva én édesem.

Kereshetsz édesem, mer el vagyok rejtve,
Cserefa lapiba el vagyok temetve.