Kalocsai katonadal, csárdás, friss és mars
- Műfaj
- katonakísérő, lassú csárdás, friss csárdás, mars
- Etnikum
- magyar
- Település
- Kalocsa
- Vármegye
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun
- Tájegység
- Kalocsai Sárköz
- Nagytáj
- Alföld
- A felvétel helye
- Budapest
- A felvétel ideje
- 2008
- Feldolgozottság
- az eredetihez közeli módon előadott
Szöveg
Szagos a rozmaring, földre lehajlik az ága,
Pántlikás kalapom a hideg szél fújdogálja.
Fújjad szellő, úgysen soká fújdogálod már,
Mert a Ferenc Jóska katonája leszek már.
Sebesen forog a mgyar gőzös kereke,
Mikor a belseje regrutákkal van tele.
Egy barna kislány sírva kéri a mozdonyvezetőt,
Hozza vissza néki a regruta szeretőt.
2.
Egy asszonynak két eladó lánya,
Egyi szegfű, másik majoránna.
Én a szegfűt válsztom magamnak,
Kalapomba tűzöm bokrétának.
Elmondhatom istenem, istenem,
Gyászba borult az egész életem.
Gyászb borult feelettem az ég is,
mert katona lettem, babám, én is.
Jaj, istenem így kell annak lenni,
Kalocsáról ki kell masírozni.
Olyan vígan megyek ki belőle,
Úgysem volt egy szép szzeretőm benne.
3.
Garibaldi csárdás kis kalapja,
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyag rajta.
Ezernyolcszázhatvankettedikben,
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.
4.
Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne búsulj, ne búsulj!
Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,
Jövő ősszel menyasszony leszek én.
Árok mellett esett a lépésem,
S zomszédasszony fia (lánya), a kedvesem,
Ki-ki áll a kisajtó elébe,
Fáj a szíve a páros életre.
Pántlikás kalapom a hideg szél fújdogálja.
Fújjad szellő, úgysen soká fújdogálod már,
Mert a Ferenc Jóska katonája leszek már.
Sebesen forog a mgyar gőzös kereke,
Mikor a belseje regrutákkal van tele.
Egy barna kislány sírva kéri a mozdonyvezetőt,
Hozza vissza néki a regruta szeretőt.
2.
Egy asszonynak két eladó lánya,
Egyi szegfű, másik majoránna.
Én a szegfűt válsztom magamnak,
Kalapomba tűzöm bokrétának.
Elmondhatom istenem, istenem,
Gyászba borult az egész életem.
Gyászb borult feelettem az ég is,
mert katona lettem, babám, én is.
Jaj, istenem így kell annak lenni,
Kalocsáról ki kell masírozni.
Olyan vígan megyek ki belőle,
Úgysem volt egy szép szzeretőm benne.
3.
Garibaldi csárdás kis kalapja,
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyag rajta.
Ezernyolcszázhatvankettedikben,
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.
4.
Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne búsulj, ne búsulj!
Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,
Jövő ősszel menyasszony leszek én.
Árok mellett esett a lépésem,
S zomszédasszony fia (lánya), a kedvesem,
Ki-ki áll a kisajtó elébe,
Fáj a szíve a páros életre.