Nem van már, mint volt régen

1.
Nem úgy van már, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen,
Nem illatozik a virág,
kétszínűvé lett a világ.

2.
Nincsen kedvem, elvitte a gólya,
Mer­ ott jártam, hol nem kellett volna,
Lesz még kevdem, meghozza a szélvész,
Komáromnál kifogja a révész.

A szegénység ütöt nálam tanyát,
kivel elmúlattam sok éjszakát,
De a remény mindig jó barátom
Kifizeti minden adósságom.

Új a csizmám, debreceni fajta,
Nincsen annak se sarka, se talpa,
Majd lesz annak sarka is, talpa is,
Lesz szeretőm szóke is, barna is.

Szalontai dobogós híd alatt,
Rzsarkantyúm ott maradt, ott maradt,
Eridj babám keresd meg, keresd meg,
Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg.

3.
Még azt mondják, nem illik,
A tánc a magyarnak,
Nem, ha neki cipellőt,
Bő nadrágot varrnak,
De a magyar dolmánynak,
Kócsagtollas főnek,
Illik magyar pártának,
Magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyel gyolcs,
Csakhogy rojtja nincsen,
Azu én csizmám karmazsin,
Csakhogy talpa nincsen,
Azért varák a csizmát,
Hogy táncoljunk benne,
Ha foltos is, rongyos is,
Illik a tánc benne.