Majd elmegyünk, rózsám

1.
Mikor én még kicsi vótam,
Csikós gulyásbojtár vótam,
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem Bajomra.

Éjszakának ideiben
Rám tör egyszer a vármegye,
Ki baltára, ki fokosra,
Ki kétágú vasvillára.

Nyisd ki babámaz ajtódat,
Nézd meg sárga paripámat,
Cskóskantár a fejibe,
Szőke fattyú tetejibe.

Ajtót nyitott az én babám,
Beugrott rajtarasjta sárgám,
Leszálottam a sárgáról,
Csókot kaptam a babámtól.

2.
Majd elmegyünk, Rózsám,
Komáromba, Komáromba,
Ott is együt lészünk
Kovártélyba, kovártélyba.

Nincsen nekem egyebem
A rózsámnál, a rózsámnál,
Az is zálogba van
Az anyjánál.

Ha valaki nékem
Kiváltaná, kiváltaná,
A jó atya aztat
Megáldaná, megáldaná

3.
Szathmáriné háza vége lekopott,
odamene Balogh Frekó, kopogott,
Ne bántsa kend, édesanyám, nem lopott,
A más este csókot ígért, azt hozott.

Homokos az édesanyám udvara,
Barna babám, lassan gyere be rajta,
Ne csörögjön rézsarkanyúd taréja,
Ébren alszik édesanyám, meghallja.

Lágy a kenyér, pirítani nem lehet,
Gyenge a lány, férjhez adni nem lehet,
Meg kell tudakozni a lánytól,
Van-e kedve férjhez menni magától?

De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni,
Hogy megtudnám, ki jár el a fonóba,
ki beszélget a babámmal az ajtóba.