Barna Péter nótája

Jó ló volt a fakó,
Jó ló is ellette,
Áldja meg az Isten,
Aki felnevelte.

Mikor Barna Péter
A lovát itatta,
Románné két lánya
A kapuba várta.

Szegény Barna Péter
De sok lovat lopott,
Románné két lánya
Abból ruházkodott.

A vármegye lovát
Abrakkal hízlalják,
Barna Péter után
Gyakran megfuttatják.

Fújd el, jó szél, fújd el,
Hosszú útunk porát,
Ne lelje vármegye
Fakó lovam nyomát!

Nem fújta el szellő
Hosszú útnak porát,
Meglelte vármegye
Fakó lovam nyomát.

A pusztai csárda
Nem borulna gyászba,
Szegény Barna Péter
Nem esne rabságba.

De vármegye háza
Nem nyílik hiába,
Szegény Barna Pétert
Viszik udvarába.

A tarcsai pusztán
Van egy kétágú fa,
Az lesz Barna Péter
Nyugodalmas háza.

Nyíljatok meg egek,
rejtsetek el engem,
Mert a fekete föld
Nem veszen be engem.

Kár vóna még nekem
A fán megszáradni,
Lobogós gyolcs ingem
Szélnek bocsátani.

Szép sarkantyús csizmám
Szélnek összeverni,
Fekete két szemem
Hollónak kivájni.

Szegény Barna Péter,
Szent János napjára
Kisérik halálra
Tarcsai határba.

Nem jó föld ez pajtás,
Nem itten lakni,
Mert a szegény legényt
Meg szokták itt fogni.

Szegény Barna Péter
Gyolcs inge, gatyája,
Vérrel virágozik
A testi ruhája.