Igyunk biz azt!

1.

Igyunk biz azt egy-egy kicsit,
Ne szégyeljük, ha jól esik,
Hiszen egy-két iztal bortól,
Ez a világ fel nem fordul.

Bús az ember, ha nincs kedve,
Borba van a ked­ mag vetve,
Hát azért iszunk mi mindig,
Meg se állunk tíz-húsz pintig.

2.

Ha bort iszom, vidám vagyok,
Dalolhatok, kacaghatok,
Megcsókolgatom
Kökényszemű galambom.

Így élem le napjaim,
Boromba fojtva gondjaim,
A nem jön rám,
Ha töltve van kulacskám.

Mondják, hogy a fagyos halál
Előbb-utóbb reánk talál,
Eb sír, hajja-hó!
Elég, ha sír a kancsó.

2.

Ki mentem én a szőlőbe,
Kapát vittem a kezembe,
Fölakasztottam a fára,
Bort ittam az árnyékára.

Bort ittam én, boros vagyok,
Hazamennék, de nem tudok,
Aki tudja, mért nem mondja,
Merre van az ország útja?
Aki tudja, mért nem mondja,
Merre van a babám háza?

sáros hajam vállam veri,
Gyolcs ingemet elkeveri,
Mosd k, babám, legyen tiszta,
kertem alatt foly­ a Tisza.

Azért, hogy én szegény vagyok,
Négy fekete lóval járok,
Négy fekete lovam karcsú,
A kocsis a barna fattyú.