Úton

Indulj el egy úton,
én es egy másikon,
ehol összegyűlünk,
egymásnak se szóljunk.

S e pünkösdi rózsa
kihajlott ez útra,
nekem es kihajlott
szekeremnek rúdja.

Nem tudom édesem,
jóra e vaj rosszra,
jóra e vaj rosszra,
vagj hótig bánatra.

Adná az Isten jóra,
ne fordítsa rosszra,
ne fordítsa rosszra,
vaj hótig bánatra.

Kimenék ez útra,
lenézek az úton,
látám édesemt,
s ő es láta ingem.

Akarám szólítni,
szánom búsítani,
s ez ő gyenge szívét
megszomorítani.

S úgy es megszólítám,
egy szóval, kettővel,
S úgy es megszólítám,
egy szóval, kettővel.

Merre mensz édesem,
hova mensz édesem,
víz alámentjire,
szélnek feljöttire,
víz alámentjire,
szélnek feljöttire
ne menj el édesem,
n hagy el ingemet,
mert megveszen ingem,
s e hideg havasra,
s e hideg havasra
disznó turkáláson.

Nem veszen édesem
jó mekeg csergébe,
nem veszen édesem
s e meleg csergébe.

Fúvadozz e szellő
s azt sem tudom merről,
alól e vagy felől,
vagy édesem felől.

Fúdd el jó szél, fúdd el,
hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát
s az én lelkem búját.

Fúdd el ződ erdőbe,
rózsák közepibe,
fúdd bé édesemnek
meleg kebelébe.

Jajj ne fúff szegénynek
hadd éljen kedvére,
éljen eki élhet,
men én nem élhettem,
men én nem élhettem,
bútól s e bánattól,
bútól s e bánattól,
s e fekete gyásztól.