Nyáron piros, télen kék...

Nyáron piros, télen kék:

S az én nevem nyáron piros, télen kék,
Ha meghalok, a síromra ültessék.
Az én nevem, ihuja! egy az igaz szeretőm,
S a más kettőt verje meg a teremtő!

S udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám kufferomat hojzza ki,
Hojzza ki a kufferom s a behívólevelemet,
Középlokon felsjtsék el a nevemet.

S úgy búsulok, mint a fene,
Menyek Bukarestbe,
Mer ott vannak a széplányok
Minden szombat este.

Éjjel nem alszom, nappal gondolkozom,
Hogy mi tévő legyek, hogy egy szép lányt vegyek,
Kivel vígan éljek.

Sem ebédem, sem vacsorám
Nem esik kedvemre,
Sem ételem, sem italom
Semmi örömömre.

Éjjel nem alszom, nappal gondolkozom,
Hogy mi tévő legyek, hogy egy szép lányt vegyek,
Kivel vígan éljek.

Túl a vizen kis kunyhóban
Lakik a galambom,
Kinek párját nem találom
Ezen a világon.

Páva járású, gerlice szólású,
Lenvirág kékszemű, komoly tekintetű
S magaviseletű.