Elbeszélés I., Erdélyes

Betlehemnek városában,
karácsonykor éjféltájban,
Fiú Isten ember lett,
mint küs gyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
édesanyját Máriának,
ki polyába takarta,
fekszik teste jászolyban.

Pásztorok a falu mellett,
báránkákat legeltettek,
s hallották az éneket,
kis Jézushoz siettek.

Angyalok ott fenn az égben,
örvendtek szép fényességben,
vígan így énekeltek:
dicsőség az Istennek.

Azután még napkeletről
ragyogó szép csillag tűnt föl,
és elindult Nyugatra,
három királyok utána.

Megtalálták kis Jézuskát,
köszöntötték Szűz Máriát,
ajándékot odaadták,
aranyat, tömjént s mirhát.

De azt sokan nem szerették,
a rosszemberek üldözték,
csak egy éjjen elfogták,
iszonyúan kínozták.

Korbácsokkal ostorozták,
tövisekkel koronázták,
nádval verték szent fejét,
véres arcát leköpték.

Elítélték csúf halálra,
megfeszítették keresztfára,
s ott meghótt nagy kín után,
Nagypénteken délután.

Levették a keresztfáról,
sírt csináltak kősziklából,
testit oda temették,
s katonák őrjözték.

De csak három napra maradt ott,
harmadnapra feltámadott,
Pünkösd napján szállott le.
és itt maradt örökre.