Mostan kinyílt...

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
kit rég hogy várt mind az egész világ.
Betlehemből kibinbódzott zöld ág,
király nemből méltóság,
király nemből méltóság.

Szűz Mária hogy kesereg vala,
Szent Józsefvel szent fiát alítta.
Nyugszik csak egy kevés szénán,
szeméből könnyű kicsordulván,
szeméből könnyű kicsordulván.

Úgy elal­djál, kicsi gyerekecskám,
szűz tejemből szopó küs báránykám,
szép illatú rozmaring szálecskám,
gyorsan felnőtt violám,
gyorsan felnőtt violám.

Tejem volna, meg es szoptatnálak,
gyolcsom colna, bé es takarnálak,
s e hidegvel csípni nem hagynálak,
szolgálnék, mint Uramnak,
szolgálnék, mint Uramnak.

De meg ne bánd, hogy későn ismertünk,
mert mi hisszük, hogy szenvedtél értünk,
születésed új édes reményünk,
vedd kedvesen énekünk,
vedd kedvesen énekünk.

Ha karácsony napja nyárba esett vóna,
mi rebegő nyelvünk meg se fagyott vóna.
Mi kicsikék vagyunk, szólani sem tudunk,
mégis az Istennek dicséretet mondunk.

Kit bongós erdein kőtött galambecska,
világ váltságáért meghótt bárányecska.
Ezt az Isten tevé, kinek nem hittünk soha.
Szállasikra adja Isten!