Jaj, édes méhemnek...

Jaj, édes méhemnek drága, édes gyümölcse,
én árva fejemnek csak egy reménysége.

Jaj, jaj ki nem szánna látván ily esetedet,
könnyes szemmel ki nem sírna látván szent testedet.

Jaj, mind elhagyának, szolgáid elfutának,
mint mezőben egy virágszál, szintén úgy hagyának.

Ó, drága szülöttem, ártatlan, drága Jézus,
min­ büntettél, hogy fán függesz, szelíd, kegyes
Krisztus.

Most édes italod méreg-ecettel teljes,
minden tagod nagy kínokkal látom igejn terhes.

Kornád most tövis, szent kezeidben klávis,
szent nyakadon ütés-csapás nagyon, de nem kláris.

A bűnös Ádámnak és Évának bűnéért,
hurcoltatál, csdostatál, végre áldoztatál.

Kálvária hegyre mezítelen vitettél,
s a kegyetlen bojéroktól ott megfeszítettél.

Te szent oldaladból bőven csorog piros vér,
e világon szerte-széjjel futott szomorú hír.

Siratnak barlangban élő mérges sárkányok,
siránkoznak az erdőben élő vadállatok.

Gyászba öltözének mindenféle állatok,
sirat Nap, óhajt Föld, sírnak a csillagok,
sirat Nap, óhajt Föld, sírnak a csillagok.