Csengítének mennyországba, Kecskés II.

Csengítének mennyországba,
kigyűlének ez angyalok,
kihallgatják e szentmisét,
kimeneének e Kálvári­ hegyre.
Ulja szép gyümölcsfa leveldzik,
arany vérvel felvirágozva,
Krisztus Urunkkal meggyümölcsözve.
Krisztus bémenen a Gicimán kertjibe,
leüle ez arany székibe,
szent kezeivel felfogva,
szent hajával leeresztve,
s uljan szomorodottan és megsírva.
Eltalála a szent szép Szűz Mária:
Miért ülsz uljan szomorodottan, szent fiam?
Hod ne ülkjek e szent anyám,
csúf zsidúk nagypénteken nagy írást küldének,
s ingemet nagyond akarnak csúfolkodni.
Btrátfát keresztbe tegyik, vasgironokkal felszegezzenek,
tüzes ostorokval ingemet ostorozzanak,
tüzes kesztyűkkel az én testemet szabdalják,
rút nyálakval töpdössenek.
Menj el szent te anyám, ­z Ádámnak e fiaihoz,
vidd le ezt e két három szót!
Ki mondja regvl e felkelésinél,
estve lefekvásinél,
szűzzé válik, mint e Szent Szűz.
S a nagy keresztet lefektették,
Jézus kezét-lábát rivája szegezték.
Hull e oiros vérs szent testyiből,
az tartja a világot minden felől.