Prológus

szegény vándor fecske
panaszolja sorsát
hogy ő mennyi búval
éli e világját

menjünk el édes fiaim
nem lehet itt ülni
következik a hideg tél
el kell nekünk veszni

elindulunk a nagy útra
a keleti földre
elérkeztünk a tengernek
nyugati szélére

siránkozva panaszoljuk
hogy mehessünk által
a nagy víznek szélességét
hogy repüljük által

megsegít minket az isten
mégis átrepülünk
hogyha az isten megsegít
még hazánkba jövünk

a fecskének az ő sorsa
mint a vándorlegény
csak országot s bujdosódik
mindörökké szegény