Gyéren vetem

Gyéren vetem a kenderem, gyakran termett rajta,
Nem kell nékem a kendrje, csak a pozdorjája.
Tüzet rakok alája, megfűtőzöm nála,
Az én uram gyolcsgatyáját megszárítom rajta.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Csókolj meg, édes rózsám, meggyógyulok én.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Adj egy csókot, édes rózyám, meggyógyulok én.

Nem vagy legény, Berci, nem mersz megcsókolni,
Pedig léány létemre merek csókot adni.
Adtma, adok es az ügyes legénynek,
Hisz jól tudom magamról, hogy jól esik szegénynek.

Kéretének Remetére, oda nem adának,
Csomafalvi bognyesőnek odaloccsantának.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Adj egy csókot, édes rózsám, meggyógyulokén.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Csókolj meg, édes rózsám, meggyógyulok én.