Az utolsó paládi pásztor, Pisák András nótáiból...
Pisák András, Pál István "Szalonna", Gombai Tamás, Gera Attila, Karacs Gyula, Ürmös Sándor Ferenc, Doór Róbert
- Műfaj
- hallgató, lassú csárdás, verbunk, oláhos
- Etnikum
- magyar
- Település
- Nagypalád (Velikaja Palagy; Velika Palagy)
- Vármegye
- Szatmár
- Tájegység
- Szatmár
- Nagytáj
- Alföld
- Feldolgozottság
- az eredetihez közeli módon előadott
Szöveg
Bereg Náni kiment az erdőre,
Lefeküdt a tőgyfa levelére,
Kettőt-hármat kurjanottam néki,
Kelj fel Náni, mer meglát valaki.
Fel kelt Náni, bement a csárdába,
Kilenc zsandár nyomon ment utána,
Bereg Náni, Bereg Náni kérlek,
Hova tetted a két gyermekedet.
Bereg Nánit a csendőr vallatja,
Édesanyja az ablakon hallgatja,
Bereg Náni, Bereg Náni kérlek,
Hova tetted a két gyermekedet.
Egyet tettem a tőgyfa tövébe,
Másikat a Tisza fenekére.
Bereg Nánit a csendőr kíséri,
A szeretője az ablakon nézi,
Ne nézd, babám, a gyászos életemet,
Mert minden évbe szesnvedem ezeket.
Bereg Náni bokros pántlikája,
Nem teszi már többet a hajába,
Tedd el Náni, tedd el a ládába,
Majd jó lesz a kislányod hajáb.
Ha lányod lesz, jó lesz a hajába,
Ha fiad lesz meg a csárdás kalapjába.
__________________________________
A nagy utcán végestelen végig,
Minden kiskapuba virág nyílik,
Minden kiskapuba kettő, három,
Csak az eyném hervadt el a nyáron.
Szakács asszony ejyne, ejnye, ejnye,
De szennyes a kötője eleje,
Mossa kia a kotője elejét,
Úgy várja a megtisztelt vendéget.
__________________________________
Az oláhok, az oláhok, fa cipőben járnak,
azok élik világukat, kik párosan hálnak.
Lám én szegény szolgalegény, csak egeül hálok,
Akármerre kaparászok, csak falat találok.
Mindekinek van babája, csak énnékem nincsen,
Kinek kettő, kinek három, nékem egy se sincsen.
Ha az Isten egyet adna, jj, de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, a füstre feltenném.
Lefeküdt a tőgyfa levelére,
Kettőt-hármat kurjanottam néki,
Kelj fel Náni, mer meglát valaki.
Fel kelt Náni, bement a csárdába,
Kilenc zsandár nyomon ment utána,
Bereg Náni, Bereg Náni kérlek,
Hova tetted a két gyermekedet.
Bereg Nánit a csendőr vallatja,
Édesanyja az ablakon hallgatja,
Bereg Náni, Bereg Náni kérlek,
Hova tetted a két gyermekedet.
Egyet tettem a tőgyfa tövébe,
Másikat a Tisza fenekére.
Bereg Nánit a csendőr kíséri,
A szeretője az ablakon nézi,
Ne nézd, babám, a gyászos életemet,
Mert minden évbe szesnvedem ezeket.
Bereg Náni bokros pántlikája,
Nem teszi már többet a hajába,
Tedd el Náni, tedd el a ládába,
Majd jó lesz a kislányod hajáb.
Ha lányod lesz, jó lesz a hajába,
Ha fiad lesz meg a csárdás kalapjába.
__________________________________
A nagy utcán végestelen végig,
Minden kiskapuba virág nyílik,
Minden kiskapuba kettő, három,
Csak az eyném hervadt el a nyáron.
Szakács asszony ejyne, ejnye, ejnye,
De szennyes a kötője eleje,
Mossa kia a kotője elejét,
Úgy várja a megtisztelt vendéget.
__________________________________
Az oláhok, az oláhok, fa cipőben járnak,
azok élik világukat, kik párosan hálnak.
Lám én szegény szolgalegény, csak egeül hálok,
Akármerre kaparászok, csak falat találok.
Mindekinek van babája, csak énnékem nincsen,
Kinek kettő, kinek három, nékem egy se sincsen.
Ha az Isten egyet adna, jj, de megbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, a füstre feltenném.