Elmennél-e, elhagynál-e; A puszta tetején; A csizmámra sárga patkót veretek; Este

elmennél-e elhagynál-e
szíved értem nem fájna-e
ha fájna is mit tudsz tenni
mikor ennek így kell lenni

ha elmész is járj békével
rólam ne felejtkezzél el
csendes folyóvízből igyál
ott is rólam gondolkozzál

akkor jussak én eszedbe
mikor kenyér a kezedbe
akkor se jussak egyébről
csak az igaz szeretetről

talán szíved nem kőbálvány
hogy itt hagynál ilyen árván
de nem kő hogy elhassadjon
sem nem viasz elolvadjon

árva lettem mint gerlice
mint akinek nincs senkije
olyan árva mint a madár
ki ott fent a fellegen jár

a puszta tetején
csikók nyeriteznek
hej de rózsám édes rózsám
elhagytál engemet

szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
hej de verjen meg az isten
mért csaltál meg engem

te voltál szívemnek
első és utolsó
hej de készül már számomra
a gyászos koporsó

elmegyek az ácshoz
fejfát csináltatok
hej de aranyos betűkkel
nevem rávágatom

azt vágatom rája
itt nyugszik egy árva
hej de kinek szerelemből
történt a halála

a csizmámra sárga patkót veretek
már ezután árva kislányt szeretek
mert az árva tud igazán szeretni
édesanyja nem tudja eltiltani

kiskoromba árvaságra jutottam
életembe de sokat szomorkodtam
megtanultam hogy kell tűrni szenvedni
azt is tudom hogy kell szívből szeretni

árva vagyok még a nap sem süt le rám
árva vagyok mert nincsen édesanyám
árvaságom még az ég is siratja
sötét felleg ki a napot borítja

este vagyon tizet ütött az óra
ilyen későn ki jár még a faluba
én csavargok mert nem tudok elaludni
fáj a szívem a szerelem gyötöri

gyötör engem a szerelem nem táplál
gyönge szívem nyugodalmat nem talál
nem is gyógyít meg engemet csak a halál
így jár aki hű szeretőt nem talál

kilenc tulkot hajtottam a vásárba
tizediket a babám udvarába
kilenc tuloknak az ára a zsebembe
ej még az éjjel jót mulatok belőle