A molnár kutyái

A molnár kutyái

Hát Drukba és Fertő tava mellett vót egy vizesmalom. Annak a mónárnak, akié ez a vizesmalom vót, vót két seregeszürke csikaja, eladta a vásárba. Ottan egy öt ember hallotta, mikor fölszedte az árát. Este má elmentek hozzája a pénzért. Kocogtatnak, mondják: ”J’ estét adjon Isten! mónár gazda”. ”Adjon Isten, tartsanak velünk az urak”. ”Jó étvágyat a vacsoráhó”. "Tessék az urak”. Nem mentek vacsorára, hanem kérdezték: ”Mónár amit eladtá, seregeszürke csikaidnak az árát add elü, mert ha elü nem adod, elvesszük az életedet”. Ne vegyék el az ü életit, egy szomorú nótája van, engedjék elfurulázni. ”Mi az furugla?” ”Ott van a gerendafán e”. Egy illető, egy betyár leveszi és nekiadja a mónárnak és kezdi fújni, hogy "Elveszik már a pénzemet, elveszik az életemet". Mikor már elvették tőle a pénzt akkor mondta: "Nincs erszényem, nincsen pénzem, de nincs is semmi emberségem". Na most már: "Elvették már a pénzemet, elveszik az életemet Tünde, Tünde, Ridi, Dajnám, Tünde, Ridi, Dajnám". Nahát akkor aztán fú