Ménesem a réten

1.
Ménesem a réten,
Gulyám a vetésen,
Nyergesem az álló fánál,
Magam vagyok a rózsámnál.

2.
Má' csak ugyan meg kő lönni,
Hogy Lacházát itt kő ha'nni.
Könnyen kimegyek belüle,
Csak egy rózsát hagyok benne.

3.
Amott, a hegyek lábánál,
A kősziklák oldalánál,
Ott sírok én mind szüntelen,
Ahol senki sincsen velem.

Hegyek-völgyek, álljatok meg,
Hadd panaszkodok tinéktek,
Elvették a szeretőmet,
Sohase szeretek többet.

4.
Igyál, betyár, múlik a nyár,
Úgy sem soká betyárkodsz már,
Lehullik a nyárfalevél,
Hová lesz a betyár legény.

A hatvani sűrű berek,
Ott terem a magyar gyerek,
Ott viselik a szép ruhát,
Fekete kordován csizmát.

5.
Megöltek egy gulyást,
Hatvan forintjáért,
Beledobták a Tiszába,
Kedves galambjáér'.

Tisza be nem vette,
Partjára kivitte,
Arra ment egy halászlegény,
Hálójába vette.

Hálójába vette,
Hazájába vitte,
Hazaüzent az anyjának,
Jöjjön ki érette.

Kiment édesanyja,
Kérdi, de nem hallja,
Pergál inge, gyócs gatyája
Testére van fagyva.

Kiment a babája,
Kérdi, de nem hallja,
Sárga sarkantyús csizmája
Lábára van fagyva.