Rikarika

Ha bemegyek, ha bemegyek a gyöngyösi csárdába,
Bükkfanyelű kis fokosom vágom a gerendába.
Most tudjuk meg, hogy ki, ki, ki, aki legény a csárdában, az vegye ki.
Még az éjjel a csárda falát zsandárvérrel festem ki.

Ha bemegyek, ha bemegyek, a gyöngyösi csárdába,
Cifra szűröm felakasztom a mestergerendára.
Csaplárosné, gyüjjön ide, a legjobbik piros borát hozza ide,
És azután a legszebb lányát ültesse az ölembe.

Rika, rika, rika, rika, paprika,
Haragszik a feleségem, Mariska.
Ha haragszik eladom a parikát,
Még az éjjel elmulatom az árát.

Az én uram nem bír annyit keresni,
Hogy én aztat el ne tudjam mulatni.
A piacon eladom a paprikát,
Még az éjjel elmulatom az árát.

Bekő Tercsi férjhez ment, nem volt lepedője,
Kilenc zsákot összevarrt, az a terítője.
Lityeg-lotyog az ágya, mint a tüdő, mája,
Ez a szegény Slebics Pisti kunkorodjon rája.

Varga Margit tejet visz, mind ellotyogtatta,
Utána ment a Ferkó, mind fölnyalogatta.
Átimentek a Murán Zsitkóc városába,
Ott ölelgették egymást a kukoricaszárban.
Hopp, füstöm, aranyom, gyönyörű virágom,
Bárcsak egyszer lehetnék a kukoricaszárban.