Ideje volna már

Zöld erőbe’ lakom keress fel galambom
Nyári patakvíznek csak zúgását hallom

Nyári folyópatak télbe’ megaluszik
Az én árva szívem soha meg nem nyugszik

Ideje volna már a kakasnak szólni
Ideje volna már meg is házasodni
Csak az a nagy kérdés, kihez kéne menni

Hidegkúton nincs több legény, csak három
Az is mind megbetegedett a nyáron
Kettejét a bécsi doktor gyógyítja
Harmadikot fekete gyász borítja

Megátkozott engem az édesanyám
Hogy ne legyen se országom, se hazám
Csipkebokor legyen az én szállásom
Ott se sokáig legyen maradásom

Édes lányom ne higgy a legénynek
Addig szeret, míg oltárhoz vezet
Azután meg bekötik a fejed
Gyászba borul az egész életed
Azután meg bekötik a fejed
Gyászba borul az egész életed

Édesanyám magát is elvették
Mégis egymást igazán szerették
Maga megvolt, én is majd megleszek
De én mégis csak az övé leszek
Maga megvolt, én is majd megleszek
De én mégis csak az övé leszek

Ha elmégy, ha elmégy
Csak hozzám igaz légy
Igaz szeretetet
Hamisra ne fordítsd

Hamisra fordítod
Szívem szomorítod
Ott verjen meg az Isten
Ahol nem gondolod

Ha jóra fordítod
Szívem vigasztalod
Ott áldjon meg az Isten
Ahol nem gondolod