Ugrás a tartalomhoz

Mégis huncut a német

Kalamajka együttes (Fábián Éva – próza; Petrovits Tamás – cimbalom; Dövényi Péter – brácsa; Nagymarosy András – nagybőgő; Halmos Béla – hegedű); Agócs Gergely – ének, tárogató; Papp Anikó – ének; Papp Zsuzsanna – ének

Etnikum
magyar
Hossz
4:58
Feldolgozottság
az eredetihez közeli módon előadott

Szövegek

Ej, menjünk innen el

Ej, menjünk innen el,
Mer itten megvernek.
Ne menjünk addig el,
Amíg hegedülnek.
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Ne higgy, magyar, ne higgy,
Ne higgy a németnek,
Bárhogy ígérgetnek,
Bárhogy hitegetnek!
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Attila, Lehel, Árpád

Attila, Lehel, Árpád,
Elhunyt dicső unokák,
Nem hallik a magyar név,
Oda a boldogabb év.
Gyászba borult Hunnia,
Mert nincsen Hunyadija.
Idegen nép van ma ott,
Hol régen magyar lakott.

Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg,
A tüdejét, a máját,
Minden oldalbordáját.
Ha azt mondja, das ist gut,
Akkor csal meg a huncut.
Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg.

Ha a magyar szomorkodik

Ha a magyar szomorkodik,
Bánatában jó bort iszik.
Bort iszik az, nem is vizet,
Sörér csak a német fizet.

Míg a hírét elviszik,
Hogy a magyar bort iszik.
Ha megitta, jól tette,
Talán megérdemlette.

Magyarország azér jó,
Ritkán üres a hordó.
Ha kiürül, megtöltik,
Véle kedvünket töltik.

Megállj, német, mert megbánod,
Hogy a magyart egzekválod.
Bőrödből csinálok dudát,
Azon fújom ezt a nótát.
Hibát talált? Jelezze nekünk!

Az észrevételt a könyvtár munkatársai olvassák. A nevét és e-mail-címét csak a válaszhoz használjuk, és az ügy lezárása után egy évvel töröljük.