Sirató

Sirató
Édesanyám idesanyám, mér indult el olyan hosszú útra, ahunnat vissza ne várhassuk többet soha drága jó édesanyám... merre menjünk, hogy feltaláljuk, hova menjünk huva legyünk kedves drága jó édesanyám... mér nem sajnált kedves drága jó édesanyám tizenöt éves koromba fekete gyászba béborítani... sírjatok kedves drága jó testvéreim me’ nincsen nekünk már jó édesanya me’ az csak egy van a világon, de nekünk már az sincsen drága jó édesanyám... térjen vissza kedves jó anyám szóljon csak egyet hozzám me én vagyok a legnagyobbik köztük, hogy mit csinájjak az én drága jó négy testvéremmel mikor mind kisebbek mint én vagyok... jöjjön mongya meg hogy hogy neveljem fel üket drága kedves jó édesanyám... bézárta minden boldogságunkat, nem fogjuk tudni többé, hogy mi a boldogság, me’ elzárta tőlünk, kedves jó édesanyám... ó de nagy a bánatunk, pedig még nem is kéne hogy ismerjem hogy mi a bánat, de úgy körülfogta a szívemet, hogy nem tudom hogy huva legyek el, kedves jó édesanyám... ó me’ még magamat nem is sajnálo