Ének a madéfalvi veszedelemről

Ének a madéfalvi veszedelemről

Mennybéli nagy Isten hozzád kiáltunk
Keseredett szívvel hozzád foljamodunk
Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk
Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk.

Meg sem gondolhatjuk a mi elménkkel
Föl sem gondolhatjuk a mi szívünkkel
Mennyi veszedelem támadt reánk fel
Mennyi veszedelem áradt reánk fel.

Mint a bő árvizek ugyan áradnak,
Rettegés félelem el nem távoznak
Sem éjjel sem nappal békét nem hagynak
Sem éjjel sem nappal békét nem hagynak.

További versszakok (felvételen kívül):

Ugyan elfáradtunk a nagy bánatban
Megepedett szívünk a nagy kárvallásban
Csakhogy még nem fekszünk a koporsóban.
Csakhogy még nem fekszünk a koporsóban.

Kíméletlen azért minket rontottál,
Mi ellenségünkkel elpusztíttattál
Mint a bárányokat megszaggattattál
Mint a báranyokat megszaggattattál.

Megalázál Isten s a földhöz verél
Minden vígasságot tőlünk elvevél
Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél
Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél.

Nincs nekünk a földön semmi örömünk,
Nagy keserűséggel mi rabok lettünk
Nyom