Ugrás a tartalomhoz

Kádár István históriája 2.

Lőrinc Mihályné Vitus Ágnes

Előadásmód
ének
Etnikum
magyar
Település
Szentegyházasfalu (Vlăhiţa)
Vármegye
Udvarhely
Tájegység
Udvarhelyszék
Nagytáj
Erdély
A felvétel helye
Magyar Rádió Stúdiója
A felvétel ideje
1942.X.16.
Archívumi szám
Gr111B
Hossz
3:15
Feldolgozottság
adatközlő által előadott

Szöveg

Kádár István históriája 2.
Fölemelé Kádár szemeit az égre
Mondván Uram Jézus jöjj segítségünkre
Nosza jó katonák harcoljunk kétkézre
Mert nem látok embert jönni segítségre.

A zászlótartónak fönnszóval kiáltja
Vidd el fiam, vidd el a zászlót más útra
Hogy el ne vesszen az urunk kevés hada
Mert Magyarországért meghalok én még ma.

Kiontom véremet én szegény hazámér
Ezerszer meghalok kedves nemzetemér
Nem szánok érette bizony ontani vért
Mert én a Krisztustól veszek jutalmat bért.

Tatár a nyílvesszőt mind polyvát úgy szórja
Mégis ugyan villog, forgódik két karja
Hétszer a táboron magát által vágja
Nézi az ellenség dolgait csodálja.

De hogy fáradtatott nyilak erejével
Mégis mindhalálig harcolt tőrrel öklel
Leomlik a tatár előtte sereggel
Azért búcsúzását bízta rám híveddel.

Elsőbben végbéli szíves akaróim
Fülöki Pápózi Szécsényi rokonim
Nógrádi Palánki Gyarmati társaim
Diósgyörgy Olmódi Szedrai barátim.

Kikkel az Alföldön sokat sanyarkodtam
Sok deret hideget meleget kóstoltam
Sokszor a tatárral szerencsét pr