De már megtudta a világ

Azt gondoltam, amíg élek,
Hogy mind víg napokat érek.

Dehogy érek víg napokat,
De még mind szomorábbakat.

Jaj, Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne tudja meg?

De már megtudta a világ,
Hogy elhagyott egy szép virág.

Ő elhagyott egy hétre,
De én őtet örökre.

Ird meg, rózsám, leveledbe,
Jutok valaha eszedbe,
Ha nem jutok, azt is írd meg,
Hogy a szívem nyugodjék meg.

Tudod rózsám, mit fogadtál,
Mikor kiskertembe jártál.
Rózsát kértem, szegfűt adtál,
Jaj, de hamis lelkű voltál.

Menj el, rózsám, járj békével,
Rólam se felejtkezzél el.
Ha rólam elfelejtkezel,
Essél a Marosba fővel.

Ez a lábam, ez az egyik,
Jobban járja, mint a másik,
Áj-lá-lá-lá…
Egyik lábam kijárja,
A másik meg kívánja
Áj-lá-lá-lá…

Járd ki lábam lábujjhegyen,
Mindjárt túlviszlek a hegyen.
Áj-lá-lá-lá…
Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most ,
Áj-lá-lá-lá…

A becei nádas berek
Ott terem az ügyes gyerek,
Áj-lá-lá-lá…
Én is onnan repültem ki,
Hogy a nyakam tört volna ki,
Áj-lá-lá-lá…
Kimentem én a szőlőbe,
Ráléptem egy venyigére,
Áj-lá-lá-lá…

Venyigéről, venyigére,
Vágyik szívem a szőkére.
Áj-lá-lá-lá…