Virágének

Kalapom szememre vágom,
Mellette hervad virágom,
Jaj, de bánom, így múlik el ifjúságom,
Maholnap oda világom.

Adsze pajtás a vasvesszőt,
Hadd verjem meg a temetőt,
Mért nem kedvez semmi szépnek,
Semmi épnek.

Ne bántsd hát pajtás az utat,
Ne búsuld sírhalmokat,
Vasvessződdel keress inkább az út mellett,
Kettőnknek egy nyugvó helyet!
Majd idővel, tűzz mellé egy száraz ágat!
Hadd példázza a virágom!