Széki magyar és csárdás

édesanyám mért is szültél
ha engemet megvetettél
mért is szültél e világra
örökös szomorúságra

édesanyám is volt nékem
nem is olyan réges-régen
nem is olyan rég nincs anyám
csak mióta meghalt apám

kimegyek a temetőbe
leborulok egy sírkőre
az a sírkő kinek jele
ott van apám eltemetve

leborulok sírhalmára
szívem vigasztalására
göröngyei azt susogják
itt vár reád a boldogság

édesanyám mért is szültél
ha ennyire megvetettél
de sok mindennek kitettél
a bánattól nem kíméltél

verjen meg az isten rózsám
mér nem voltál igaz hozzám
mer én igaz voltam hozzád
igazabb mint édesanyád

nem átkozlak nem szokásom
verjen meg sok sóhajtásom
verjen meg a piros hajnal
kibe siratlak jajszóval

verjen meg a piros hajnal
kibe siratlak jajszóval
verjen meg a sötét éjjel
de sok örömtől zártál el

válassz válassz jól nézd meg kit
mer a szerelem megvakít
lám engemet megvakított
örökre megszomorított

bonchidai menyecskék
ugrálnak mint a kecskék
szeretőjük mindig más
az uruk csak ráadás

ne nézz reám ne-ne-ne
mert nem vagyok a fene
nem akarlak megenni
csak a szemed kivenni

ne nézz rózsám a szemembe
mert vér csöppen a szívembe
ha vér cseppen a szívembe
meghalok szégyenletembe

bonchidai hegy alatt
lányok sütik a halat
papírosba takarják
a legénynek úgy adják

viszik viszik a szilvát
válogatják a javát
én is ettem belőle
szerelmes lettem tőle

a csizmámba nincsen ták nincsen ták nincsen ták
ellopták a leánykák leánykák leánykák

azért ülünk mayernél mayernél mayernél
nincsen málé se kenyér se kenyér se kenyér