Szökős és sűrű csárdás

Jaj, Istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam.
Míg az anyám lánya voltam,
Búsulni sohase tudtam.
De mióta nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.
A búnak is helyet adok.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Mert az idegeny az első.
Mert az idegen az első.

Édesanyám megátkozott,
Mikor e világra hozott.
Megátkozott fűnek-fának,
Minden csukros violának.
Megátkozott szóval mondva,
Ne legyen szerencsém soha.
Ne legyen szerencsém soha.