Katonadalok

Hej, csillag, csillag, szép hajnali csillag,
Éjfél után de hamar megvirrad.
Virrasztja a szegény legényeket,
Hej, kit az ősszel katonának visznek.

Hej, lányok, lányok, kis konyári lányok,
Közületek csak egyet sajnálok.
Ha az az egy köztetek nem volna,
Hej, az életem százszor könnyebb volna!

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze minden civil ruhám,
Indítson el engem arr’ az útra,
Hej, onnan még a madár sem jön vissza!

Nem messze van az én babám tanyája,
Idelátszik sudár jegenyefája.
Fújja a szél lengeti, katonának kell menni,
Sajnálom a szeretőmet itt hagyni.

Katonának kell menni a legénynek,
A gazdagnak csak úgy mint a szegénynek.
De a gazdag kiváltja hat hónapos korába,
A szegény meg három évig szolgálja.

Mikor kezdtem kufferomba pakolni,
Édesanyám akkor kezdett siratni.
Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést,
Lehajolok, megcsókolom a kezét!

Kedves édesanyám, nincs énnékem szeretőm,
Nincs ki mossa fehér csipkés zsebkendőm.
Mosd ki anyám, fehér legyen mint a hó,
Itt október sej, haj, szól a magyar kommandó!

Kedves édesanyám, nem írok több levelet,
Mert a golyó elvitte a kezemet.
Gyere pajtás, írd meg a jó anyámnak,
Ne várja levelét a katona fiának!

Mikor megyek Galícia felé még a fák is sírnak,
Rezgő nyárfa hullatja levelét, az is engem sirat.
Sirass, sirass, rezgő nyárfa,
boruljál a babám vállára.
Súgjad néki bele a fülébe,
fáj, fáj, fáj a szívem érted babám,
Fáj, fáj, fáj a szívem érted!

Édesanyám legszebb rózsafája,
én vagyok az ága.
Én vagyok az első Ferenc József
vitéz katonája.
Százhúsz éles nyomja a vállam,
szívemet a fekete bánat.
El kell hagyni a jó édesanyám,
holtig fáj a szívem érted anyám,
Holtig fáj a szívem érted!