"Elmentem én a szekerrel..."

Elmentem én a szekerrel,
Onnan leestem a földre.
Nagyon megüttem a nyakam,
Utána meg a két vállam.
A nyakamot, két vállamot,
Utána a két karomot.

Oda megyen Bartusz János,
Vigyük be hát innen má’ most.
De hogy maga ő nem bírta,
Pista szomszédját szólítja.

Be is vittek a házamba,
Lefektettek az ágyamba,
Lefektettek az ágyamba,
Ott jajgattam én magamba’.

De a fiam azt mondotta,
Öt forintért kigyógyítják.
De a menyem azt felelte,
Másra az jobban kellene.

Ezért a legényért,
Nem adnék egy almát.
Aki minden, aki minden szombat este,
Keresi a lovát.

Ne keresd a lovad,
Mert be van az hajtva.
Domaházi, híres bíró udvarában,
Szól a csengő rajta.

Ösmerem a lovam,
Csengő szólásáról.
Megösmerem a domaházi szeretőm a
Büszke járásáról.

Ha még egyszer lyány lehetnék,
tira- tira- tirajrom,
Megnézném, hogy kihöz mennék,
tira- tira- tira- tirajrom.

Megválogatnám a legényt,
tira- tira- tirajrom,
Mint a piacon az edényt,
tira- tira- tirajrom.

Az edénynek a mázosát,
tira- tira- tirajrom,
A legénynek a Jánosát,
tira- tira- tira- tirajrom.