Serény magyaros

Szeretőm e táncba’, gyűrűm ez ujjába’,
Minden fordulásba’, ragyog ez ujjába.
Szeretőm es voltál, kerítőm es voltál,
Verjen meg az Isten, ha igaz nem voltál.

Verjen meg az Isten, veretlen ne hagyjon,
Kilenc esztendeig mind ez hideg rázzon.
Ne csak egyszer másszor, vagy egy végbe’ kétszer,
Vagy minden órában, bár csak tizenkétszer.

Verje meg az Isten azt az ördög bábát,
Minek tiltotta el az ő édes fiát.
Ha néki fia volt, nékem szeretőm volt,
Ha néki édes volt, nékem szerelmes volt.

Aki reám haragszik, egyék békát tavaszig,
Tavasz után egeret, míg a szeme kimered.

Eszik, eszik a szilvát, válogassák a magját,
Ha nem adnak belőle, dögöljenek meg tőle.

Ez az asszony akkora, mint egy hordó putyina,
Hogyne volna akkora, ha nem dolgozott soha.

Hosszú fekete retek, barna legényt szeretek,
Azt es azért szeretem, kék a szeme mint nekem.